Strasbourg
|
A településen világörökségi helyszín található |
| Strasbourg | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország | ||
| Régió | Grand Est | ||
| Megye | Bas-Rhin | ||
| Kerület | Strasbourg-Ville | ||
| Településtársulás | Communauté urbaine de Strasbourg | ||
| Kerületei | 10 kanton | ||
| Alapítás éve | i. e. 12 | ||
| Polgármester | Jeanne Barseghian | ||
| INSEE-kód | 67482 | ||
| Irányítószám |
| ||
| Körzethívószám |
| ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 293 771 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 3478 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 132–152 m | ||
| Terület | 78,26 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 34′ 24″, k. h. 7° 45′ 08″48.573333°N 7.752222°EKoordináták: é. sz. 48° 34′ 24″, k. h. 7° 45′ 08″48.573333°N 7.752222°E | |||
 | |||
| Strasbourg weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Strasbourg témájú médiaállományokat. | |||
Strasbourg (maɡyar kiejtése: [strazburg], francia kiejtés (IPA): [stʁazˈbuːʁ], németül: Straßburg [ˈʃtʁaːsbʊʶk], elzásziul Strossburi[g] vagy Schdroosburi, rajnai frankul Strossburch, deákul Argentoratum) város Franciaország keleti határán, ahol az Ill folyó a Rajnába torkollik. Grand Est régió (korábban Elzász régió) és Bas-Rhin megye székhelye. Itt található az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
Fekvése
Strasbourg az utak városa, a Vogézek és a Jura közötti átjáró keleti kapujában, a Rajna bal partján fekszik. Vele átellenben, a jobb parton a német Kehl található. A két várost és a két országot az Európa-híd köti össze.
A világörökség részeként védelmet élvező történelmi városmag (Grande Île) az Ill-folyócska szigetén terül el. Az új, főleg ipari területek egészen a német–francia határig, a Rajnáig nyúlnak.
Éghajlata
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 4,5 | 6,4 | 11,4 | 15,7 | 20,2 | 23,4 | 25,7 | 25,4 | 21,0 | 15,3 | 8,8 | 5,2 | 15,3 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −0,8 | −0,6 | 2,5 | 5,2 | 9,8 | 12,8 | 14,5 | 14,1 | 10,6 | 7,1 | 2,8 | 0,3 | 6,6 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 32 | 35 | 43 | 46 | 82 | 72 | 73 | 61 | 64 | 62 | 47 | 50 | 665 |
| Havi napsütéses órák száma | 58 | 84 | 135 | 180 | 203 | 224 | 229 | 220 | 165 | 99 | 55 | 43 | 1693 |
| Forrás: Meteo France[2][3] , Infoclimat.fr (humidity, snowy days 1961–1990)[4] | |||||||||||||
Története
A város latin neve: Argentoratum és Germania Superior (Felső-Germánia) provinciának fontos katonai erődítménye volt. Az ókorban a település kelta falu, neve Argentorate volt. A római időkben a várostól északra húzódott a limes. A 4. századtól püspöki székhely. Az 5. század folyamán az alemannok, a hunok és a frankok is elfoglalták.
496-ban újjáépítették. I. Klodvig frank király ekkoriban vette fel a kereszténységet, amit természetesen alattvalói is követtek. Püspöki székhely lett. A régióban ekkor még nagyon kevés püspökváros volt. A 9. században építették fel a város első katedrálisát. 842-ben Német Lajos és Kopasz Károly itt írták alá a Frank Birodalom felosztásáról szóló egyezményt.
A 13. században már fontos kereskedelmi központ volt. 1349-ben több mint 2000 zsidót küldtek máglyára. 1370 és 1390 között, a százéves háború idejében rablóbandák érkeztek a városba, amelyek sokszor fel is égették. 1439-ben felépítették a strasbourgi székesegyház északi tornyát, amely 1874-ig a világ legmagasabb épülete volt.
A 15. században itt élt Johannes Gutenberg könyvnyomdász, ekkor lett a város nyomdai központ.
A reformáció már 1518-ban ideérkezett. 1524-ben már templomot is építettek az evangélikusok. Az 1530-as években V. Károly császár harcot indított a protestánsok ellen.
1618-ban, a harmincéves háború kezdetén a város a Német-római Birodalom része volt, de 1638-ban már Franciaországé lett. 1789-ben, a francia forradalom kezdetén a város lakossága 60 000 fő körül mozgott. A polgármestert elűzték. 1792-ben, a Claude Joseph Rouget de Lisle órásmester által, a katonáknak itt írt dal Marseillaise néven a francia himnusz lett.
A porosz–francia háborút követően 1871-ben a Német Birodalom része lett, és csak az első világháború után, 1918-ban került vissza Franciaországhoz. 1895-től kezdve a város rohamos fejlődésnek indult. Megépült a vasút.
A második világháború idején ismét Németország része volt, majd a győztesek jogán visszatérítették a Francia Köztársaságba. Azóta neve francia alakja a hivatalos. (Toldalékolása a magyar kiejtése miatt kötőjel nélküli.)
Közlekedés
Villamos
A CTS által üzemeltetett strasbourgi villamoshálózat (franciául: Tramway de Strasbourg, németül: Straßenbahn Straßburg, elzásziul: D'Strossabàhn Strossburi(g)) hat villamosvonalból áll (A, B, C, D, E és F), amelyek a franciaországi Elzászban található Strasbourg és a németországi Baden-Württembergben található Kehl városokban közlekednek. Ez egyike azon kevés villamoshálózatnak, amely nemzetközi határt keresztez, a bázeli, genfi és saarbrückeni villamosokkal együtt. Strasbourg első villamosvonala, amely eredetileg lóvontatású volt, 1878-ban nyílt meg. 1894 után, amikor bevezették az elektromos villamosrendszert, kiterjedt villamoshálózat épült ki, több hosszabb távú vonallal a Rajna mindkét oldalán.
A rendszer használata az 1930-as évektől kezdve visszaesett, és 1960-ban, sok más villamoshálózathoz hasonlóan, megszűnt. A város tömegközlekedési igényeinek stratégiai átgondolása azonban a rendszer újjáépítéséhez vezetett, amelynek sikere más nagy francia városokat, például Montpellier-t és Nizzát is arra ösztönzött, hogy újra megnyissák villamoshálózatukat. Az A és D vonalak 1994-ben, a B és C vonalak 2000-ben, az E vonal 2007-ben, az F vonal pedig 2010-ben nyílt meg. Ez a villamosvasút 1990-es évekbeli újjászületésének figyelemre méltó példájának számít. A strasbourgi kísérlet, valamint a nantes-i sikerek 1985 óta több más francia városban is villamosvonalak építéséhez vezettek, és a villamoshálózat bővítése Strasbourgban és egész Franciaországban továbbra is folyamatban van. 2017 óta a villamoshálózat eléri Kehlt is a Rajna jobb partján, Németországban. Bár a korábbi villamoshálózat is tartalmazott időnként ilyen Rajna-átkelő vonalat, ez a Rajna-szakasz 1871-től az első világháború végéig, valamint a második világháború alatt, amikor Elzász (Strasbourg-gal együtt) Németországhoz került, nem képezte a francia–német határt.
Látnivalók
- Strasbourg legfontosabb látványossága az Ill-szigeten elterülő történelmi belváros (Grande Île), amely 1988-ban került fel a UNESCO Világörökség listájára.
- Nemzeti színház
- Prefektúra
- Nemzeti és egyetemi könyvtár
- Főposta
- Város fürdő
- Egyetemi palota (1884)
- Igazság palota
- Gare de Strasbourg – Főpályaudvar (1878)
Múzeumok
- Elszázi múzeum
- Régészeti múzeum
- Szépművészeti múzeum
- Természeti múzeum
- Történelmi múzeum
Európai intézmények
A városban több európai közösségi intézménynek is van székhelye:
Oktatás
Híres emberek
A városban születtek
- Sebastian Brant (1457–1521), német humanista és író
- Jacob Sturm von Sturmeck (1489–1553), német politikus és református teológus
- Johann Fischart (1546–1591), német író
- Sebastian Stoskopff (1597–1657), német-francia csendéletfestő
- Albrecht Kauw (1616–1681), svájci csendéletfestő, veduta festő
- Heinrich Leopold Wagner (1747–1779), német drámaíró
- Jean-Baptiste Kléber (1753–1800), francia tábornok a forradalmi és a napóleoni háborúk idején
- August Schiebe (1779–1851), német pedagógus és kereskedelemügyi író
- I. Lajos bajor király (1786–1868), a Wittelsbach-házból származó pfalz–zweibrückeni herceg
- Edouard Guillaume Eugène Reuss (1804–1891), német protestáns hittudós, író
- Gustave Doré (1832–1883), francia festő, szobrász, illusztrátor
- Charles Friedel (1832–1899), francia kémikus és mineralógus
- Émile Waldteufel (Charles Émile Lévy) (1837–1915), zeneszerző, karmester
- Paul Émile Appell (1855–1930), francia matematikus
- Charles Münch (1891–1968), francia komolyzenei karmester
- Hans Albrecht Bethe (1906–2005), német–amerikai Nobel-díjas fizikus
- Max Bense (1910–1990), német filozófus és író
- Marcel Marceau (1923–2007), francia pantomimművész
- Claude Rich (1929–2017), francia színész
- Tomi Ungerer (1931–2019), francia-német író, karikaturista
- Herbert Léonard (1945–), francia énekes
- Éliette Abécassis (1969–), francia író és filozóus
- Valérien Ismaël, (1975–), francia labdarúgó
- Petit (szül: Armando Teixeira), (1976–), portugál válogatott labdarúgó, edző
- Paul-Henri Mathieu (1982–), francia hivatásos teniszező
- Matthieu Totta alias M. Pokora (1985–), énekes
- Arsène Wenger (1960–), francia labdarúgó, edző
A városban éltek
- Martin Bucer reformátor
- Johann Wolfgang von Goethe 1770-ben itt tanult
Testvérvárosai
Boston, USA (1960)
Leicester, Egyesült Királyság (1960)
Stuttgart, Németország (1962)- Drezda, Németország (1990)
Ramat Gan, Izrael (1991)
Jacmel, Haiti (1996)
Nyizsnyij Novgorod, Oroszország (1997)
Fez, Marokkó
.svg.html){kind=small}
Jegyzetek
- ↑ Populations de référence 2023
- ↑ Données climatiques de la station de Strasbourg (french nyelven). Meteo France. [2019. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015)
- ↑ Climat Alsace (french nyelven). Meteo France. [2019. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014)
- ↑ Normes et records 1961–1990: Strasbourg-Entzheim (67) – altitude 150m (french nyelven). Infoclimat. (Hozzáférés: 2014)
Források
- Strasbourg város hivatalos honlapja Archiválva 2003. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Strasbourg múzeumai
- Strasbourgi képek
- Európai intézmények Strasbourgban
- Visiting Strasbourg (angol)
- Strasbourg – Térkép Kalauz
- Strasbourg.lap.hu – linkgyűjtemény
