Lengyel felkelés az Orosz Birodalom ellen 1830–1831-ben

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Lengyelország történelme
Középkor
Az első Piastok állama Piast-dinasztia államalapítás Területi széttagoltság Kis-Lengyelország Mazóvia Nagy-Lengyelország Pomeránia Szilézia Az egységes királyság Magyar–lengyel perszonálunió kassai privilégium A Jagellók kora Jagelló-ház krevai unió Lengyel–Litván Unió
Korai újkor
A virágzó első köztársaság lublini unió két nemzet köztársasága A köztársaság hanyatlása május 3-i alkotmány Lengyelország három felosztása A felosztott Lengyelország Galícia Varsói Hercegség Kongresszusi Királyság januári felkelés novemberi felkelés Visztula tartomány a lengyelek az első világháborúban
Modern kor
Második Köztársaság 1919-es első parlementi választás gleiwitzi incidens szeptemberi hadjárat Második világháborúban Honi Hadsereg palmiryi vérengzés katyńi vérengzés ponaryi mészárlás varsói gettófelkelés varsói felkelés Lengyel Népköztársaság LEMP 1981–83 közötti hadiállapot Harmadik Köztársaság
Lásd még
Lengyelország címere Lengyelország zászlaja Lengyelország uralkodói lengyelországi zsidók története
Sablon:Lengyelország történelme m v sz

A novemberi felkelés (1830–1831) fegyveres felkelés volt a felosztott Lengyelországban az Orosz Birodalom ellen. 1830. november 29-én kezdődött Varsóban, amikor a Kongresszusi Lengyelország katonai akadémiájának fiatal tisztjei Piotr Wysocki vezetésével fellázadtak. Hamarosan a lengyel társadalom széles rétegei csatlakoztak hozzájuk, és a felkelés átterjedt, Nyugat-Fehéroroszországra jobb parti Ukrajna és a mai Litvánia területeire is. Néhány helyi siker ellenére az Ivan Paszkevics vezette, számbeli fölényben lévő orosz birodalmi hadsereg leverte a felkelést. I. Miklós cár a Kongresszusi Lengyelországot az Orosz Birodalom integráns részének nyilvánította, Varsó és Vilna egyetemét pedig bezáratta.

A felkelés bukása után a nagy emigráció (Wielka Emigracja) keretében 50 000 katona, értelmiségi, nemes és más ember menekült el Lengyelország oroszok által megszállt területeiről. Mintegy 5000 ember később Franciaországban és Nyugat-Európa más országaiban véglegesen letelepült. A felkelés számos veteránja harcolt később az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédseregében, mint Bem József.

A Wikimédia Commons tartalmaz Novemberi felkelés témájú médiaállományokat.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a November Uprising című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!