Krasznahorkai László

Krasznahorkai László
Déri Miklós felvétele
Élete
Született	1954. január 5. (72 éves) Gyula, Magyarország
Nemzetiség	magyar
Szülei	Pálinkás Júlia Krasznahorkai György
Gyermekei	Kata Ágnes Emma
Pályafutása
Első műve	Sátántangó (1985)
Fontosabb művei	Az ellenállás melankóliája (1989) Háború és Háború (1999) Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
Kiadói	Magvető Kiadó
Kitüntetései	Kossuth-díj (2004) Nemzetközi Man Booker-díj (2015) Vilenica Prize (2014) America Award in Literature (2014) Magyarország Babérkoszorúja díj (2002) Márai Sándor-díj (1998) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1983) Szépirodalmi Figyelő-díj (2008) Alföld-díj (1999) Preis der SWR-Bestenliste (1993) Osztrák Állami Díj az európai irodalomért (2021) National Book Award for Translated Literature (Báró Wenckheim hazatér, Ottilie Mulzet, 2019) Libri irodalmi díj és közönségdíj (Herscht 07769, 2022) Prix Formentor (2024) irodalmi Nobel-díj (2025)
Irodalmi díjai	Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1983) József Attila-díj (1987) Déry Tibor-díj (1992) Irodalmi Nobel-díj (2025)
Krasznahorkai László aláírása
Krasznahorkai László weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznahorkai László témájú médiaállományokat.

Krasznahorkai László (Gyula, 1954. január 5. –) Nobel-, Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat, 2025-ben pedig a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat.

Krasznahorkai György (1918–1979)^[1][2] és Pálinkás Júlia TB-ügyintéző fiaként született.^[3] Bátyja Krasznahorkai Géza (1948) könyvtáros, aki 1991-től két évtizeden át a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtár vezetője volt.^[4]

Apai ágon szlovák eredetű evangélikus családból származik. A család eredeti neve Korim volt, amelyet 1934-ben magyarosítottak Krasznahorkaira.^[5] A névváltoztatást az író nagyapja, idősebb Krasznahorkai György (1895–1944)^[5][6] kezdeményezte. A választott név valószínűleg a család történeti földrajzi kötődéseire utalt: a tótkomlósi szlovák közösség nagy része a 18. században Gömör vármegyéből – Krasznahorka térségéből – települt át az alföldi faluba.

A Korim család valamennyi ismert tagja felvidéki eredetű, ágostai hitvallású evangélikus volt. Idősebb Krasznahorkai György az első világháborúban teljesített katonai szolgálataiért megkapta a Károly-csapatkeresztet. Az 1930-as évektől községi végrehajtóként dolgozott Tótkomlóson egészen haláláig. 1944. október 8-án a szentesi vasúti hídnál halt hősi halált, amikor a szovjet hadsereg elérte a Tiszát.^[7][8] Halálát 1957. március 18-án anyakönyvezték.^[9] Nevét feltüntették az 1991-ben felállított tótkomlósi második világháborús emlékművön is.^[10] Krasznahorkai László apai nagyanyja, Leginszki Erzsébet (1898–1988)^[11] szintén tótkomlósi evangélikus családból származott.

Az író apja, dr. Krasznahorkai György a Gyulai Járási Hivatal igazgatási osztályvezetőjeként^[12] és a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titkáraként dolgozott, egyúttal a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja is volt.^[1][13]

1960–1968 között a lakóházukkal/Maróthy tér/ szemközti 1. sz. általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt.^[14] Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát.

Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.

1987-ben Nyugat-Berlinben töltött egy évet a Német Akadémiai Csereszolgálat(wd) (DAAD) vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyét. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.

1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly^[15] és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.

1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.

Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a Szabad Berlini Egyetemen. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seiobo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.^[16]

2025. október 9-én a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat, „a lenyűgöző és látnoki műveiért, amelyek az apokaliptikus terror közepette mutatják meg a művészet erejét”.^[17][18]

Két alkalommal nősült. Gyermekei: Kata, Ágnes, Emma.

• 1985
  • Sátántangó (regény, Magvető Könyvkiadó, majd a Széphalom Könyvműhely) (változatlan kiadások: Széphalom Könyvműhely: 1993, 2004, Magvető Könyvkiadó: 2005, 2009, 2013, 2015, 2025)
  • Az állomáskereső („halálnovellák”, in: Életünk 1985. szeptember)
• 1986 Kegyelmi viszonyok („halálnovellák”, Magvető Könyvkiadó) (további kiadások: 1997, 2007, 2025)
• 1989 Az ellenállás melankóliája (regény, Magvető Könyvkiadó, majd a Széphalom Könyvműhely) (változatlan kiadások: Széphalom Könyvműhely: 1999, 2001, Magvető Könyvkiadó: 2005, 2011, 2014, 2025)
• 1992 Az urgai fogoly (novellák, Széphalom Könyvműhely, majd a Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadás: Magvető Könyvkiadó: 2004, 2025)
• 1993
  • A Théseus-általános. Titkos akadémiai előadások (orációk, Széphalom Könyvműhely) („javított” kiadásként a 2013-as Megy a világ című elbeszéléskötetébe szerkesztve)
  • A harmadik beszéd (részlet A Théseus-általános című orációkból, in: Jelenkor antológia)
• 1998 Megjött Ézsaiás (előjáték egy regényhez, Magvető Könyvkiadó) (teljes kiadásként a 2013-as Háború és Háború című kötetbe szerkesztve)
• 1999 Háború és Háború (regény, Magvető Könyvkiadó) (teljes, második kiadás: 2013, 2025)
• 2003 Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (regény, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2012, 2025)
• 2004 Rombolás és bánat az Ég alatt (dokumentumregény, Magvető Könyvkiadó)
• 2008 Seiobo járt odalent (elbeszélések, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2012, 2025)
• 2009 Az utolsó farkas (elbeszélés, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2025)
• 2010 Állatvanbent /elbeszélés, Max Neumannal festményeivel (Magvető Könyvkiadó)
• 2012 Nem kérdez, nem válaszol. Huszonöt beszélgetés ugyanarról (szerzői szerkesztett interjúkötet, Magvető Könyvkiadó)
• 2013 Megy a világ (elbeszélések, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2025)
• 2016 Báró Wenckheim hazatér (regény, Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadások: 2025)
• 2018
  • A Manhattan-terv (előjáték egy regényhez); fotó Ornan Rotem, esszéford. Todero Anna (Magvető Könyvkiadó)
  • Aprómunka egy palotáért. Bejárás mások őrületébe (Magvető Könyvkiadó)
• 2019 Mindig Homérosznak (összművészeti alkotás Max Neumannal és Miklós Szilveszterrel, Magvető Könyvkiadó)
• 2021 Seiobo járt odalent (javított utánnyomás; Magvető Könyvkiadó) (változatlan kiadás: 2025)
• 2022 Herscht 07769. Florian Herscht Bach-regénye. Elbeszélés; Magvető, Budapest, 2021 (regény) (változatlan kiadás: 2025)
• 2024 Zsömle odavan; Magvető, Budapest (regény) (változatlan kiadás: 2025)
• 2025 A magyar nemzet biztonsága - Vadászat pillangóra; Magvető; Budapest (regény)

• 1973 Tarkovszkij „Andrej Rubjlov”-ja (kritika, in: Impulzus - SZTE ÁJTK hallgatói lapja 1973/2.)
• 1977 Tebenned hittem (elbeszélés, in: Mozgó Világ, 1977. december)
• 1980
  • A keddi lidérc (elbeszélés, in: Mozgó Világ, 1980. október)
  • A Gondolat Könyvkiadó 1981-ben megjelenő kiadványai (szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó)
• 1981 A Gondolat Könyvkiadó 1982-ben megjelenő kiadványai (szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó)
• 1982 Valamit tudni (részlet a Sátántangó című készülő regényből, in: Mozgó Világ, 1982. augusztus)
• 1983
  • Ördögcsecs és sátántangó (I.) (regényrészlet, in: Jelenkor, 1983. április)
  • Ördögcsecs és sátántangó (II.) (regényrészlet, in: Jelenkor, 1983. május)
• 1984
  • Herman, a vadőr (elbeszélés, in: Látóhatár, 1984. április)
  • Borbélykézen (elbeszélés, in: Jelenkor, 1984. október)
• 1985 Herman, a vadőr (elbeszélés, in: Körkép '85)
• 1986
  • Rendkívüli állapotok (elbeszélés, in: Jelenkor, 1986. február)
  • Pokol, hirtelen (elbeszélés, in: Jelenkor, 1986. június)
  • Borbélykézen (elbeszélés, in: Körkép '86)
• 1987
  • A lassan elsötétedő világ (részlet a Kegyelmi viszonyok című „halálnovellákból”, in: Új Írás, 1987)
  • Kitekintés az univerzumra (regényrészlet, in: Jelenkor, 1987. június)
  • A hanyatlás vitéze (regényrészlet in: Jelenkor, 1987. szeptember)
  • Rendkívüli állapotok (elbeszélés, in: Körkép '87)
  • Kés a kézben (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '87)
• 1988 Kés a kézben (elbeszélés, in: Körkép '88)
• 1989 Se harsonaszó, se lovasok (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '89)
• 1990
  • Pecsét van a kapukon (elbeszélés, in: Nappali Ház, 1990/1–2.)
  • Az Orpheus olvasóihoz (válaszok, in: Orpheus, I. évfolyam 2. szám, 1990. június)
• 1991
  • Maan't előtt, Maan't után (regényrészlet, in: Jelenkor, 1991. január)
  • Pecsét van a kapukon (elbeszélés, in: Nappali Ház, 1991/1–2.)
  • Egy későkamaszkori dolgozat Márai Sándor emigrációs pályájáról I. (tanulmány, in: Jelenkor, 1991. április)
  • Egy későkamaszkori dolgozat Márai Sándor emigrációs pályájáról II. (tanulmány, in: Jelenkor, 1991. május)
• 1992
  • Már csak tíz év (elbeszélés, in: 2000, 1992. január)
  • A pécsi beszéd (elbeszélés, in: Jelenkor, 1992. szeptember)
• 1993 A harmadik beszéd – oratio (elbeszélés, in: Jelenkor, 1993. május)
• 1996
  • Egy mondat (Metszet egy készülő könyvből, in: Jelenkor, 1996. április)
  • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. május)
• 1996
  • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: Holmi, 1996. június)
  • Egy mondat (Metszet egy könyvből, in: Jelenkor, 1996. október)
  • Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000, 1996. december)
  • Sátántangó: Valami tudni (részlet a Sátántangó című regényéből, in: „Szabaduljunk meg az utókortól…” – huszonegy, Békés megyében született, innen eltávozott és ide érkezett szépíró szöveggyűjteménye, Békés Megyei Könyvtár – Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996)
• 1997 Egy mondat (Metszet egy könyvből, in. Jelenkor, 1997. május)
• 1998 Hogy visszanyerjük (elbeszélés, in: Kultúra és Közösség, 1998/III.)
• 1999 Járás egy áldás nélküli térben (kiállítás megnyitó, in: Alföld, 1999. január)
• 2000 Néma a süketnek (1899–1999) (elbeszélés, in: Körkép 2000)
• 2001 Az egész Kréta már (elbeszélés, in: Számadás – Hollandiai Mikes Kelemen Kör (1951–2001), Kalligram Könyvkiadó)
• 2003
  • A remény a szelencében marad. Előre? Hátra? Ülve? Állva? – Búcsúzási javaslatok a XX. századtól (elbeszélés, in: Rend és kaland – az 50 éves Alföld antológiája)
  • Csak a csillagos ég (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Beszélő, 2003. július-augusztus)
• 2004
  • Puszta beszéd (elbeszélés, in: Eurovízió 2004)
  • Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Alföld, 2004. január)
  • Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Szépirodalmi Figyelő, 2004/2.)
  • Rombolás és bánat az Ég alatt (elbeszélés, in: Körkép 2004)
• 2005 Ion Grigorescu – Krasznahorkai László: Lesz, ami lesz (elbeszélés, in: 2000, 2005. június)
• 2008
  • Lefelé egy erdei úton (novella, in: Jelenkor 2008. április)
  • Krasznahorkai László -- Jacek Dobrowolski: Az ellenállás melankóliája című regény forrásainál (interjú, in: Jelenkor 2008. április)
• 2009
  • Lefelé egy erdei úton (elbeszélés, in: Körkép 2009)
  • Az utolsó farkas (elbeszélés, Magvető Könyvkiadó)
  • A sebességről (próza, in: Jelenkor, 2009. július-augusztus)
• 2010
  • Számla (elbeszélés, in: Holmi, 2010. március)
  • A sebességről (elbeszélés, in: Körkép 2010)
  • Nine Dragons Crossing (elbeszélés, in: Jelenkor, 2010. október)
• 2011
  • Egyszer a 381-esen (elbeszélés, in: Körkép 2011)
• 2021 Mészöly hamva (esszé, in: Jelenkor, 2021. január)
• 2024 Angyal szállt el felettünk (elbeszélés, in.: Jelenkor, 2024. január)

• 1998 Járás egy áldás nélküli térben (in: Bukta Imre kiállítás, katalógus)
• 2000 Háború és Háború (CD-ROM, Magvető Könyvkiadó, felvétel: Fehér György, szereplő: Kormos Mihály)
• 2001 Este hat; néhány szabad megnyitás (esszék, Magvető Könyvkiadó – Dovin közös kiadása)
• 2003 Krasznahorkai beszélgetések (szerkesztette: Hafner Zoltán, Széphalom Könyvműhely)
• 2008 Háborús architektúra (5 CD, Dukay Barnabással és Gadó Gáborral) (Krasznahorkai László elmeséli a Háború és Háború című regényét)
• 2021 Mindig Homérosznak (e-hangoskönyv, Magvető Könyvkiadó, felolvassa Krasznahorkai László, zenél: Miklós Szilveszter)

• 1988 Kárhozat (nagyjátékfilm, rendezte: Tarr Béla)
• 1990 Az utolsó hajó (rövidfilm, rendezte: Tarr Béla)
• 1994 Sátántangó (nagyjátékfilm, rendezte: Tarr Béla)
• 1999 Háború és Háború (rövidfilm, rendezte és operatőr: Fehér György) (megjelent a Háború és Háború – a teljes történet című CD-ROM-on)
• 1997–2001 Werckmeister harmóniák (nagyjátékfilm, rendezte: Tarr Béla) (Az ellenállás melankóliája című regénye nyomán)
• 2003–2007 A londoni férfi (nagyjátékfilm, rendezte: Tarr Béla) (Georges Simenon azonos című regénye nyomán)
• 2008–2011 A torinói ló (nagyjátékfilm, rendezte: Tarr Béla)

• 1989 Az ellenállás melankóliája (rövidfilm, rend.: Fehér György)
• 2005 Csillagos az ég felettem (portréfilm, rend.: Keserű Judit)
• 2018 A báró hazatér (portréfilm, rend.: Breier Ádám)

• Krasznahorkai László – Hivatalos oldal (magyarul)
• Krasznahorkai László – Kortárs irodalmi Adattár (KIA) (magyarul)
• Krasznahorkai László életrajza és művei a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján (magyarul)
• Krasznahorkai László – Terebess Ázsia E-tár (magyarul)
• Krasznahorkai László